Áthúzott vonalakkal zakatolok
Pest felé. Mellettem ember
szortyog, házi disznótorosról,
pálinkáról, dús ölű asszonyáról
sejlik az álom, nyitott szájából
bűzös érként csorog a nyál.
Gyomrom miatt a disznótorost
kerülöm, szintúgy a pálinkát,
asszony marad, kiről álmodnék,
de jön a kalauz, s jegyet kér.
Miközben áthúzott vonalakkal
zakatolok Pest felé, arra gondolok,
álmod legyen egyszerű, mély,
vagy legyen kéznél a jegyed,
ennyi az egész!
(Utóirat: Vagy pár sor, egyfajta
pótjegyként!)