Nem is kell a szó, hisz
Világtalan az, ki csak
magáig lát élesen, s
reszketőt nem emel
magához! Csak ne fájjon!

Tánc sem kell, elég
az ölelés, mint vadként
harapott keser-édes
élvezet, mézszínű mámoros
kifáradás! Csak kicsit fájón!

Kincseid megleltem. Csillagfény,
s halál mit nekünk! Mit
mindenki sejt, ketten akartuk!
Merre jársz, iránytű nélkül is
tudom! Ahol a fény az úton.