Fáradt kéregként hámlik
utcára az ember.
Táskájában otthoni meleget
szel pár kenyér, nemrég még
egy volt az egész. Akinek van.
Vidámkodó vétkesként rögzülnek
a léptek, ma minden, minden
annyira szép lesz.
---------------------------
Mert minden ember valami víz
partján születik, vagy hegyre
kiált, de vérből és nyálkából
építi önön birodalmát.
---------------------------
A Nap, mi gázból, s porból
terheit kilökve a végtelen
végességébe, mi rombol és
épít, isteneknek, városoknak
nevet, fűnek, fának zöldet,
madárnak hangot, embernek halált
ragyog.
---------------------------
Mosoly az arcodon, szó
a szádon akkor is ott volt,
amikor még nem ismertelek.
Mennyire más ma az a mosoly,
az a szó a számon, amióta
szeretlek, mert ismerlek.