a Sárgaruhás nő
a portugál nő egy támlásszéknek támaszkodik
súlyos függöny félig nyitott ablakot takar kilátni
a kertbe ahol nyereg nélküli lovat sétáltat egy
vörösnadrágos legény a nő keze a szék bőrborítását
rögzítő rézgombokon nyugszik odakint éppen dél van

a Gyermek
a rózsaszín szobában szétszórt játékok között egy
vásári olcsó bábút fog lábainál fogva a tágranyílt szemű
kisfiú harisnyás lábán nincs cipő a háttérben cseléd vár
kezében fehér mosdótál kék mintákkal  asztal sarkán
pihen egy kanál a sarokban holland zenélő lábasóra

a Költő
fehér ingében állva vérvörös itallal –talán bor- poharat
szorongatva szorong már elmúlt dél és nem jött hír a nőtől
sem levél pedig este a ligetben oly vad és édes volt zamatos
gyümölcse a földön szétszórt papírtekercsek egy könyv hasal
a lehajtott lapú írószekrény titkos rekeszében kis fiola méreg 

a Ledér
földre vetett könnyű kelméken incselkedik idejével a halandó
szempár a hölgy talán sejti hogy nézik mert válláról leomló
kendőjével nem fedi vissza keblének ívét agár hever saját
árnyékában a kandalló előtt egyik mancsával a levegőt kaszálja
ebédlőasztal mahagóni lapján érthetetlenül ottfeledett japán kard 

a Szerelmesek
kőpadra aláhajló leanderek árnyékában hazudnak a szívek pedig
a fiú apró kékruháját bolygatva ölelné csak a lányt mozdulat rettenti
az időt apró madár fejét félrehajtva nézeget a bokor aljából sárga
mellénye felett kéklő kabátkával színeskedik egyik kőrepedés
mellett eldőlt rubinvörös üvegpohár a lány kezéből hullni készül a legyező 

a Vén zeneszerző
mezítelen pufók fenekével csúfolódik az ámori kölyök az orvos tudomást
sem vesz róla nehéz körte alakú kancsóból friss vizet csorgat ezüstjén
megcsillan a kerekedő hold fénye egy bagoly sziluettje rémisztgeti a
várakozó kocsist a Vén csapzott hajáról betegség izzad picit megemelkedve
nézi ahogy a házvezetőnő letörli a Viktória-kori tálat múzsa egy oroszlánnal 

a Szűz éjszakája
kárpit mögül ördög leselkedik az ablakpárkányon denevérmintás
Csieng-Lung –kori vázában fehér rózsacsokor néhány szirom aláhullva
pöndörödik kis asztalon gyertyatartó őriz egy szonettet vékony ujjaival
fekete hajából gyűrűket formálva szunnyad az érintetlenség combjának
keménységét mintázza a mennyezetes ágy faragott tölgyfa oszlopa