Szeretném őt
Szeretném őt őszen látni,
Ahogy kiül az ágy szélére.
Gyenge válláról picit leomlik
a pamut, de már nem érintem,
csak áldom én azt némán.
Szeretném őt gyengének látni,
ahogy szemével kéri a teát.
kézfején erőlködik az
akarat, oly vékony karján
nyirkot csillant a savanyú láz.
Szeretném őt hajolni látni,
ahogy linzert nyújt a deszkán.
Magozni meggyet kér csendben,
s rámszól, de mint gyerekre,
hogy ne egyem nyersen a tésztát.
Szeretném őt sírni látni,
amikor csomagot bont ünnepen.
Lassan araszolja a kusza írást,
a jövőt gyermekkéz idézi, a rajzon
fehér galamb, szájában ezüst ág.
Szeretném őt hálásnak látni,
hogy neki is jutott szeretet.
Ráncot homlokomról ujjával simít,
az utcán belémkarol,… csak még
nem tudom merre lelem.
|
|