Mert akiknek nincs ünnep, csak dermedt világ, összébb húzza hontalan létét a csöndes kapualj, megfeketült pásztor koldul jászolba szalmát. Éjjeli fagyba törik a fa ága, önmagával perlekedik hideg szobájában a magány, jégsarkán csikordul a szeretet, térden állva kacag a
