Mekkora a Világ vihara! Pedig mekkora a Vihar világa! Most… mégsem hallom. Mi történt? Most miért nem lázadok, miért hagyom bezárva kapuját a a rossznak, miért nem kérem számon a Mindent, a Semmit! Hiszen tudom. Csöppnyi markából lassan kicsúszik a kavics-kincs, tenyeremmel borítom arcát, rá áldást kérek, valami kis dobbanása a szívnek, ha gyorsul óvatlan, úgy figyelem az okot…, de csak csöndben! Karomban aludt el a lányom.
