A hetedik napon

Csak hogy a hangod ne halljam
zajban keresek menedéket Uram,
de kishitű vagyok! Nagy lehet a Te
bizalmad, hogy mégis hallak!

Templomot rak bennem lassan
minden szavad, már tudom az
oltár helyét, látom a füst útját,
kezeimmel formázom a kupolát,
de hálát még nem mondok.

Hány kövem van még uram?
Mennyi nekem, ami Neked semmi?
Lesz-e végül helyem közeledben,
vagy halálomban feloldva elengedsz?

Hogyan találtál, vagy nem is kerestél
engem Uram? Hidd, érted kérdezem,
nem hited ellen! Értsd! Elfogadni
kevés, szolgálni már sok, mit érzek!


Mondanám, hogy érzem, mikor
szólsz! Kiáltanám, hogy tudom
miért hallgatsz, csak nem merem!
Uram, szerettess meg a hitemmel!

Már tudom mit adhatsz. Sokszor
nagyon fáj! Már tudom olykor el
kell engedned, hogy a Távolból
közelebb kerüljek hozzád!

Elpihent bennem az Idő. Ami
Tegnap történt, a Jövő is lehet.
Fehér falak mellől vén koldus
mozdul, ma ő rakja a falat.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=8756