-S mondtad Uram, hogy lesz, majd ki
nem ért, és úgy lett. Azt is üzented,
lesz, ki elmegy mellettem némán,
s megtörtént. Mondd Uram, olyan
is lesz majd ki megtagad?

-Nem a szót hozom, az benned él!
Nem a Fény vagyok, az lelkedben ég!
Vagyok, mint szó előtti Csend, Sötétség a
Fény előtt. Te vagy, ki cselekszi azokat!

-S, mondd Uram, milyen az, amikor
hitemben megingok, s átkozlak, hogy
engem jöttél magadnak formálni, és
elvetted érte, amit addig igaznak véltem.

-A Hit önmagában van, nem miattam él,
én is csak Hozó vagyok, gyarló, s olykor
megingok magam is, mint te! Amikor kérdezel,
magam hallom, amikor térdre esel, nekem is fáj!

-Mondd Uram, végül meddig maradsz?
Lehetsz csak egy pillanat, vagy évek
sora bennem? Út leszel, vagy példa?
Most jöttél, vagy most mész el?

-Voltam, és vagyok. Hiheted most
megyek, vagy örökre maradok.
Mindig is voltam, egyszer sem leszek,
a választ csak te ismerheted!