Őszies
Hűvösebbek a reggelek. Meg-megbújik rajtunk a semmi pulóver, felhőfoszlányokat szór, szaggat a megiramodó szél.
Medret húz a meghajló fa ága, még súlyos a falevél-palást, de hamarabb fordul már nyugvásba a Nap, megszürkül a kifosztott határ.
Hirtelen sötétben mereng a jó öreg, idézi a múltat, a jelent még viseli, a jövő szertelen színes káprázat. Az ősz kiült már az idő tornácára.
|
|