A kõ repedésébe merevült vérből idézlek, a lépésbõl, ahogy árulóvá nemesült embered fogadja tanításod, és ezüst korongokba csókolja nevét.
A gerenda évgyûrûjében kereslek, az elsõ szilánkban, amit kifaragtak belõle. A szekerce élérõl tükrözõdõ fénybõl igézlek, korbács hangjával követlek.
A hegyen hangzó szóval suttoglak, az elsõ virrasztással könnyezlek, mint tékozló fiú, ha visszatérve térdre esik, és úgy kiáltom, hogy ismerj, ismerj fel!
