Azt a fát keresem, melynek csúcsa
felett merészkedett világra elsőként a
jelet adó csillag, hol pásztorok félték az időt,
és engedve a jövendölésnek keresztté lett,
hogy áldassék.

Azt a fát keresem, ahol lépte után lépve
a tizenkettő is megfáradt, ahol végül,
de először meghallatott a szó, mely bár
értve még kevésnek adatott, de hitről hittel
mindnek megfelelt.

Azt a fát keresem, ahonnan nézve a mindenség
is csak káprázat, hiszen emberré virraszt az Ég Igaza,
kertté szelídül a jövő, bűnné válik az árulás,
és a fegyvert is, a fegyvert is eltolja, mert félni,
bűnhődni akar.

Azt a fát keresem, ahonnan nézve ellátom a
múltat, jelenben erősödik a jövő, érintésre fonódik,
szavak nélkül szövődik az Időháló, ahol érez és
átérez a lélek, ahol csendben mosolyog a gondviselő
Hiszlek Téged!- pillantás.