Mindenen túl és innen
Amikor már a fák tövéig
bukik a nap, és lelkedben
sem melegít a nyárszínű
vágyálom, mert túl vagy
mindenen , de még innen!
Mert beteg vagy, mint útra
készülődő csonkaszárnyú
madár, és gubbaszt benned
valami értelmezhetetlenül,
és kegyetlenül magányos
dallam a világtalanságról, s
nem akarod már befogadni
az üres utakra rátörő hajnalt,
jelent-kergető zajok süketségét,
mert már mindenen túl vagy,
de még innen. Amikor szélben
hajlongó kabátszárnyakhoz
kivetettként igazodik lépted,
és templomok lépcsői felé
tekintesz, mert harcolni hajt
minden veledszületett vagy
megtanult érzés és hiszed a jövőt,
mert mindenen túl vagy, de
még innen, akkor keresd minden
arcban, amit benne látsz, hallgasd
minden szóban, amit tőle hallhatsz,
és sírj, hiszen bizonyság már a neve,
mert nincs, nincs senki olyan más, mint Ő.
|
|