Sorok közt

Kövek.
Megtalálom kinek már hiába
várom lépését a hagymaszagú,
őszi délutáni lépcsőház felől.
Nézd csak! A szélfútta résekben
megtelepült a vándorló idő, és
zöldes foltokkal üzeni a múltat.
Tavasszal megtakarítjuk apánk sírját.

Könyv
Nyitva hagyott lélekkel bámulom
a feléd közelítő havas mezőket.
Szemüvegem kezemben tartva gyűröm
a viszontlátás előtti könnyeket. Amit már
érzek, amit már átéltünk viszontolvasom,
órámat nézem, de nem siettetem az időt.
Megnyugvást üzen tenyeremben a Könyv.

Vetés
Hajadonfőn nézek a nyárfa tetejére.
Ahol egykor madár próbálgatta a távolt,
még csupaszok az ágak. Meglehet közelebb
már a melegszínű reggel, de jéglemezt roppant
tétova  mancsaival egy-egy kóborló állat. Merengek.
Gondolatban átfutom a hónapokat, mint gazda
kérlelem az eget: Adj jó termést, Uram!





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=8786