S láttam szép tanyát is, hol

fazsindely fekélye alatt roppan

az idő, mocskos utat szűkít a

karám, hol küllője hagyott

kerék felett szikkad a kifakult

viselet. De ott kökyökkutyát

szorít arcához egy maszatos

gyermek, tűz füstjét tereli a

kémény, mert ott dolgos az

asszony, és áldást mond étele

felett a megtérő gazda.