A csonka lét kőbe fojtott vonalak mentén araszol , mert megfoghatatlan a hogyan, amikor nincs még túl a miérten. Kutat valahol az időtlen térben, megtörténtnek hisz álmokat, tér nélkül lebeg. Minden és semmi egy temető.
Zárt ajtók mögött a fény is csak árnyék, mert apánk szidalma, anyánk simogatása is ugyanazon hitből fakad, ahogy a kenyér tésztája a teknőben, ahogy a kútvíz hidege, a szalma szisszenése, az árok aljában eső után a megolvadt agyag Minden és semmi egy élet.
