-tudom a halált -
Az a hűvös, karcos bor, amivel
az ember kiáll  az esőtől kócos
mezőre, és felkiált: Érezlek, hiszlek!
Ki bánja! Lehet az Isten, vagy ember,
akiért megtesszük!

Mint Istenemhez szólok most!

Adj nekem holnapot, hogy köszönjem a tegnapot!
Adj háborúságot, hogy megbocsájthassak!
Adj békét, hogy higgyek!

Álmom volt anyám!

Anyám, anyám Édesanyám! Kinek szól a harang?
Nem neked szól édes fiam! Délre harangoznak.
Anyám, anyám Édesanyám! Kinek léptét hallom
a tornácról? Nem érted jönnek fiam!

Tudom a halált, anyám!

-lépünk-
Az apró ujjak odagörbülnek a vonalakhoz.
(A tenyeremben hordom mind.)
Nekiindulunk, és időtlenné hallgatjuk 
szavainkat a térben.  Láttad-e már lehullani az
első levelet? Melyik a legkorábbi kő a falban? Akkor dől le,
amikor azt megtaláljuk, vagy arra omlik mind, és
így lesz örökké az egyetlen, amit nekünk faragtak?

Mennyi utunk hordja az első levelek lenyomatát!

-mindig úgy-
Nem vagyok sehol.  Aki keres, sohasem talál.
Szétmázolt vízfesték előttem a bekötőút,
szegélyező fák gyökereibe botlom, a távolból
szelet jósol a vöröslőn duzzadó horizont.
Sírok valahol néha.

-te-
Képzellek magamnak, ahogy engeded!
Szavak helyett kaptál. Mozdulatlan lélek-csöndben
lebegsz, visszamenekülnöd nincs hová.  A versrögök
magyarázhatatlanul természetes semmivé  olvadnak benned.
Félsz, vársz rám, nyugtalan toporogsz, olykor szavakra
cserélnél vissza. Hiszem fájdalomig valahol belül.

-beavatás-
Bordó háttérben imbolygó fekete árnyak
tereket nyitnak. Jelekkel zsúfolt faragvány
az új világ lenyomata, ahol mindent tudnak,
de nem mondják, ahol mindent látnak, de
titkolják, ahol semmit nem kérdeznek, csak
élik. Mellettem, aki küldve volt. Álltunk
csendben, és amikor az oltárra omlott a
Fény, rám mosolygott féltőn, bánattal.
Éreztem már minden gondolatát.
Nem mondhatom el senkinek.

Így lettem.

-ártatlanság-
A legszebb napunk, amikor gyermekünk
ránk nyitja az ajtót, és annyit mond:
Csak benéztem hozzád.
Tudom, hiszem, érzem.

-andante-
Vannak megélt képeim, mint mindnek, ki
ideszületett meghalni. Azt az eget láttam, mint
azok, azt a vihart éltem, mint ők. Kicsit voltam,
kicsit lettem, érintettem és taszíttattam, átkoztak
és imádkoztak értem. 

Ismernem kellene mindenkit.