Lassan  elnyeli   a   Mecsek   a   napot.
         Vöröslő   fénye   vállamon   ragyog,
          s mint hű kutya nyaldossa lábam.
             Csak egy percet időz nálam.
                A   hegygerinc  a  sírja.
                 Súlyát már nem bírja
                      tovább tartani.
                        Ez az, amit
                          remélhet:
                            véget.