Kétség
Kopott padok a tereken.
Magányos gyilkos a kertedben.
Aki életedre sose törne,
szívedet ellopná örökre.
Ablakod kővel hajigálja.
A fa mögül is van árnyéka.
Rettegésben tartana végleg,
de őt már többé nem becézed.
Leveleit tűzbe dobálod.
S ha nem írt, akkor sem utálod.
Hozzád szokna fénylő békével.
Neki hűség már csak az éjjel.
Pillantásod remegve várja.
Te mégsem figyelsz fel az ágra.
Üstököse is rég lehullott.
Mellette egy bagoly huhogott.
Sötét arcát jégeső mossa.
Barátaidat elmardosta.
Féltékenyen kitulajdonít.
A kopott padnál kutya vonít.
Ezerszer kérted ne zaklasson,
hisz ami szép volt megmaradjon.
Ő mindent ígér! Be nem tartja.
Kertben virágot tipor talpa.
Nyakadra sálként tekeredik.
S te tudod, hogy marad reggelig.
Ajtód bezárod, s vacogva félsz.
Álmodban kedvesen felé lépsz.
Új szeretőt addig ne remélj,
amíg ilyen árnyék-szörny kísér...
- S hogy gyilkoltam-e? Mindenképpen!
Megöltem benned az emlékem.
|
|