Két világ közt

 

                  Piros arcodon rózsaszín világ.
                  Búza hajadban a sárga virág.
                  Fogad fehérje, mint ékkő csillan.
                  Okos értelmed szavakban villan.

                  Szemed kékje egem lagúnája.
                  Lelked könnyű tollu galamb szárnya.
                  Szürke nappalom szivárvány fénye.
                  Fekete éjszakám holdas léte.

                  Két világ közt a küszöbön állok,
                  hívnak a fények. Csalnak az álmok.
                  Mögöttem eltiport, fakult képek.
                  Előttem soha nem szűnő vétkek.

                  Vándorbotom az égi csillagok.
                  Fülemben már elülnek a dalok.
                  Semmit sem igérek, nem is várok.
                  Ezen az úton egyedül járok.

                  De piros arc, s egy rózsaszín világ,
                  magányom szárán a sárga virág,
                  mint vágyaknak búzája, örökzöld rét!
                  Úgy gyűlnek emlék morzsáim köréd.





Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=8841