Március
Pirkad az ég alja, változik a szél,
döcögő kedvével márciusnak él.
Dobban a föld is, most még hosszú az út,
megdermedt szívekre langy szivárvány fut.
Forradalmárok koszorúzni mennek.
Kokárdák díszelegnek a hősöknek.
Felhangzik a Himnusz, később a Szózat,
műsort adnak a hajléktalanoknak.
Munkát remél, majd bért, azon kenyeret,
aki besúgókat oda nem követ,
hol hamis virágokat lefektetnek
kegyekért felállított emlékműnek.
Aztán csókot lopna minden ifjú szív,
de elhal a vágy is, a kocsma már nyit.
Lányokkal teli a főutak széle,
Nőnapi virágot nem kaptak érte.
Új házak épülnek, állnak a falak,
lesz mire drótozni a májusfákat.
Ember! Hallod? Madarak fütyörésznek!
Igen. Ez a tavasz is elkezdődhet.
|
|