Mámor járja részeg agyam,
               tompult idegtől nem látok.
               Kóborolni hagyom magam,
               figyelni nem tudok rátok.

               Illuminált állapotom
               gyenge jellemem tükrözi.
               Mosolyt torz arcokról lopok,
               de nekem senki sem őrzi.

               Hazafelé tántorodom.
               A kapuban hosszú árnyék,
               beletört kulcsom eldobom,
               Tőletek megértést várnék.