Még elő-elővillan arcod.
          Mondtad, ez csakis a Te harcod.
          Most itt ülök magam a ködben,
          s nem szól rám senkise a csöndben.

          Csak két kis darab kő a társam.
          Padon feküdve ezt találtam,
          mikor Tőled eljőve féltem,
          s hogy miért lett vége, nem értem.

          Álló ködben andalog a táj.
          Napot keresve, kóborolva jár,
          s e fátyol mögé elrejtem magam.

          Hangját elhagyja minden madár.
          Fütyülve egymást keresnék, habár
          magányosan szökdelnek a parkban.