Találgatom, vajon miféle fény,
     mely ott villan szemednek tengerén?
     Miféle áttetsző medúza raj,
     amely öblösen Nap felé hadar?

     Megmozgatva az alsó vizeket,
     hogy bő planktonok keringőzzenek,
     és éhes bálnák szájukat tátva
     mutogassák fejük a világra?

     Miféle spektrum a sós könnyedben,
     mely párolog arcodon, melegben,
     hogy desztilláljon a Nap harmatot
     s minden levélkén vétked ott ragyog,

     ahogy a bogár iszik belőle
     s tőle erősen halad előre,
     míg szárnyát füröszti bánatodban
     csak hogy gond nélkül alhass nyugodtan?

     És miféle szelídség a szónak,
     mely engesztelve majd hozzám szólnak
     mikor vadak dübörögnek bennem,
     s virágok patájuktól temetten

     szemedben hulló színekre esve
     könnyeket csalhassanak egekre?
     Mitől rájövök mi ez a stigma?..

     -Lelkednek csodás, szivárvány hídja!

     2006. 06. 06.