Mint kántáló tömeg, mely Messiást remél
                    mikor csordává növi ki magát a nyáj,
                    Kolomppal a nyakában indul a vezér
                    s a híveknek bólintva bőséget ajánl.

                    Dongó döngeti a harangvirág szélét.
                    Nyíló szirmai közé bebocsátást kér.
                    Növényke fejében visszhangozza mézét,
                    majd egyezkedik a léggyel egy morzsáért.

                    Huppanva zárja el a faág a csermelyt
                    embóliát okozva ezzel a tájnak.
                    De jó pár nagy szusszanással életkedvet
                    pumpál a dinnyefa nyirkos homokjának.

                    Surrog a kaszakő a szerszámnak élén.
                    Erős csattogása tetszik a parasztnak,
                    majd fürgén suhint a búzatábla szélén
                    arcán büszkeségpír. Örül, hogy arathat.

                    Szélcsengők ütköznek a nyári melegben,
                    ebédre igyekszik a gyermek mezítláb.
                    A dallamra ernyed a kasza a kézben.
                    Tükörképével gőzölög a délibáb.

                    A távolban megkondul egy rekedt harang.
                    Mint a bolond, nyelvét ölti e világra.
                    Két marcona gödörbe ejt, csak úgy hanyag.
                    Fülemben cseng egyetlen asszony siráma.