A vágyaink, s velük a bánatok
                         csak elégett elemózsiáink. 
                         Kik csodáljuk a fényes holnapot
                         és reméljük, lesznek még óráink.

                         Minden kitárt ajtónak küszöbén 
                         hanyatt lök túlzó kíváncsiságunk,
                         s mint megszeppent gyermek anyja ölét,
                         éhezőn keressük megnyugvásunk.

                         Ahogy a darázs fűben hempereg,
                         vagy pók fut, ha elszakad hálója.
                         Vagy lelkemnek darabja megremeg...
                         Utolsó pillantás, haldoklóra. 

                         Morzsákként gyűjtjük az életet
                         mind-mind, egy-egy darabka kenyér.
                         S hogy boldogok leszünk? Meglehet.
                         Kosárkában szuszog a remény.