Míg pici ujjaim összezártam
                        térdelve kemény dobogók felett,
                        atyám langy keze pihent vállamon 
                        s keresztet rajzolva ítélkezett.

                        Akkor, ott, igaz volt minden zsoltár,
                        áhítat lengte a nyirkos falat.
                        Nem értettem sokat a Talmudból,
                        s nem mondott semmit a Tízparancsolat.

                        Csak a gyermek, aki bennem játszott,
                        az nézegetett lesve a térre át.
                        Mert várta a labda, a síp, a gól, 
                        és az egész gyereklelkű világ.