Rónába kiált a távol.
                  Sőre fordul ki karámból,
                  s a pitypang vajúdó lánya
                  ezer fiút szór a tájra.

                  Pörös ajkát szél zúgatja.
                  Durrog a csikós ostora
                  s a repceföldre tévedőt
                  itatni tereli előbb.

                  Redőzött lapály mindenütt.
                  S a szilfát rágcsáló ürüt,
                  kisgyerek nógat kötélen
                  aprócska bokor tövébe. 

                  Lajtos hordót húz a szekér.
                  Ihatnék a markos legény,
                  s díszes kecskebőr kulacsán,
                  nagyot teker annak nyakán.

                  És a puszta ünneplőben! 
                  Bárányt béget a felhőben,
                  s gőzölögve, fejen állva, 
                  esküt szór a délibábra.