Kenyér csücskét majszolod,
                        nekem csak karéj marad.
                        Örök gyermek maradok,
                        bizony, az idő halad.

                        Fogatlan szád rám nevet,
                        -Jaj, egyél! mondod – anyám, 
                        és én újra ringhatok
                        kezed ráncaiba tán.