Poros avarban cafattá szakadtan
keringőzik sok-sok fáradt falevél.
A szél - hulló hajat kerget,
zokogva zenél.
Két pár őszi bakancs halad,
avar csoszog lábuk alatt.
Varjúraj vakfeketébe'
tolakodik be a képbe.
Hangjuk éles, határtalan,
féktelen, vad, gátlástalan.
Fénylő tollak madárszárnya
árnyat vet az őszi tájra.
Megdobban a szívem,
ocsúdik hirtelen:
"Fonnyadt falevelek
köztemetője a Föld!"
Boldog s borús évek,
megkopott emlékek köteléke
ideköt, s egy láthatatlan pókfonál:
az erdő és a félhomály .

(2007-10-22)