Jóságos csended homlokára hajtom
vérrel szeplőzött, fáradt fejemet.
Válladra hullva lassan elalszom,
bársonypuhaságú éjed betemet.

Összetört hajómat sodorja az alkony,
fűtetlen, tarajos hullámok felett.
Viharban sikongó sirály hangját hallom,
bűzlenek a bomló poliptetemek.

Szürkül a hold. Csillag tükre remeg.
Az álmos, öreg hullámokon
mint bölcső - ring, e megtört üzenet.

CENE GÁL ISTVÁN FESTMÉNYE