Tenger tükrén szállt a Hold,
felhő csücskén lovagolt.
A hullámzás csillapodott,
a víz most ezüsthabot ragyog.

Hajnalig figyeltem
a távol fároszfényeit.
Hallgattam a hullámhegyet,
vadul verdeste az eget.
Virrasztottam egész éjjel,
bíztam boldog öröklétben.
Halk hajótest úszott üresen.
Holdcsepp csillogott egy üvegen,
fényénél láttam meg a partra vert halat,
uszonya kavicsba akadt.
Nem ficánkolt, nem tátogott.
A vízanya melléfogott.
Saját kölykét dobta partra,
megölte, bár nem akarta.
Ártatlan kis sorsa felett
hullámbíró - ítélkezett.

Bár bűneim vetné partra,
várakoznék a viharra.

(2007-02-20)

Tegnap átírtam az eredeti -saját változatomat.