Nem látjuk, hogy vakok vagyunk,
az úttesten nem kísér át senki,
nem halljuk meg némaságunk,
verítékünk nem törli le semmi,
nem kóstoljuk ízeinket,
s hagyjuk, hogy a komatálból
mások fognak szedni,
nem szagoljuk bűzeinket,
szemétdombunkat szeretnénk
rózsakertnek hinni,
nem tapintjuk petyhüdtségünk,
s így akarunk atlétának tűnni?
