Átölelném az emberiséget!
Karjaimba venném,
mint óriáscsecsemőt,
osztanék száz erőt
mielőtt meghalok,
hogy ne sorvadjanak el
a friss virágmagok,
hogy születhessenek még ép embriók,
kik elviselik a lángnapot, a csontfagyot,
az árvizet, a szennyvizet, a földrengést,
a szenvedést, a megalázottságot…
Átölellek Földember!
De csak ha kívánod!