Két hét óta
kórteremben élek,
szürkésfehér
kín ölel körül,
gördíthető
ágyamon
kerekeken
gurul a fájdalom.

Műtét után
narkotikus álmom
felpofozzák
trágár tenyerek,
délibábok
követnek,
arcnélküli
árnyékok emelnek.

„Hogy lehet egy
nő ily ordenáré?”
szörnyülködik
fanyar férfihang.
Ettől fogva
szégyellem,
kábulatban
ugyan mit tettem?