Ó,
Ti ünnepi
orcánkat kedvelő,
vasárnap-arcunkat szerető,
turbékoló galambok,
disszonáns felhangok,
ti bakacsin-
bánatban részvevő,
mögöttünk fakutyán röhögő
bólogatójánosok,
keserűség-kolomposok,
s
néhány kristályhangú,
falstalan barát,
minden tónusotok
kivételes karát,
távol áll tőletek
a kakofónia,
minden akkordotok
mély harmónia,
őszinte dallamot
torkotokból kapok,
így meghallgathatók
a fonák összhangzatok,
csak így élhetők túl
hamis hétköznapok.