Köd nyomja a panelcsokrokat.
Falakba verődik minduntalan,
fénytelen, ritmustalan szellemarcot öltve.
Mezítelen gépjárművek ütköznek majd össze.
Rejtélyes a délelőtti éjszaka.
Egy rekedt madár próbálgatja hangját.
A madáretetőben talál alamizsnát.
Fázik. Szenvedélyes verőfényre vágyik.
Jön a madárinfluenza…
Köd mászik a csigaházba,
nyirkosabb, nyálasabb, mint a rágógumi.
Virágszirmok szipognak az illatmentes előkertekben,
s a levelekhez lapulnak reszketve.
Nem segít még ez se…
Mirelit, szomorú virágok színe ködbe vész.
Lázas panelcsokrok könyörögnek parányi életért.