Vészcsengő
A tél jötte óta magadban bíztál.
Éhező vagy, mert végtelent akartál.
Nézz a tükörbe, lásd meg, ráncaid már
párban gyűrűznek, és vénséged kicseng.
Riaszt a vég előtti kapkodásban.
Az ember mégsem birtokolhat mindent….
Szólítanak. Tünékeny, törpe láng van
deres szemedben. Tekinteted kopik.
Már csak haldoklót alakítasz lázban.
Lehullik a függöny. Végre felzúg
a tompa taps, a legeslegutolsó.
Ez volt a mű. A végjáték sem hazug.
Virág röppen rád, jöhet a koporsó.
|
|