Vészcsengő

A tél jötte óta magadban bíztál.
Éhező vagy, mert végtelent akartál.
Nézz a tükörbe, lásd meg, ráncaid már

párban gyűrűznek, és vénséged kicseng.
Riaszt a vég előtti kapkodásban.
Az ember mégsem birtokolhat mindent….

Szólítanak. Tünékeny, törpe láng van
deres szemedben. Tekinteted kopik.
Már csak haldoklót alakítasz lázban.

Lehullik a függöny. Végre felzúg
a tompa taps, a legeslegutolsó.
Ez volt a mű. A végjáték sem hazug.

Virág röppen rád, jöhet a koporsó.




Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=9061