Felriadtam.
Megkarmolt az Éjjel.
Szembeszálltam vele
ártatlan szeszéllyel,
ám ő véres húsra
marcangolta arcom.
Műkörmös, rút ujja
homlokomba vájt,
holott félálmomban
hallottam a veszély
vad harangdalát.
A borosta ott szúrt még
az éj sötét állán,
vörös pörsöt hagyott
a Hajnal szakállán.
S a fények, szegények
egy felhőfalhoz értek.
Egy varjúraj a Nap elé repült.
Egy árnyék szállt, s az arcodon leült.
Végül elnyelte őt lényem feketéje.
Nem maradt nekem más, csak vágyam a Fényre.

(2007-01-18)