Színesztézia (Régiség)


Éjjel felriadok - fekete a fal.
Hajnalra homályos szürke lengi át,
s mikor betolakszik néhány fénysugár,
gyöngyházszínű lesz, akár Petrográdban
a Néva-deltában a felejthetetlen
fehér éjszakák.

Ha hangulatom borús, kedvem komor,
zavaros zöld vagy mélykék, mint a tinta.
Bolond napjaimban mályvaszín az ég,
púderrózsaszín meg violalila,
fénycsóva ölel át, fejtetőm átfonja
aranyglória.

Alattomosan hullik le az alkony,
minden pillanatban változik színe,
mint izzani készülő, vibráló neon,
vagy egy fürge gyíkocskával rokon
kaméleon.

Estére eltűnik a távozó nap,
ittlétét pár fakó fénycsík jelzi csak.
Ablakomat áttetsző fátyol fedi.
Végre előbukkan a telt telihold,
a tenger ezüstcsillag,
a csillogó csoda,majd
rám-borul
gyöngéden
a fénylő
éjszaka.



Az írás megjelentetője: Fullextra.hu
http://www.fullextra.hu

Az írásmű webcíme:
http://www.fullextra.hu/modules.php?name=Sections&op=viewarticle&artid=9109