Fullextra.hu

Szorgos esőcseppek oltják
hó nélküli telünk szomját,
sártól mocskos cipősarkak
koppannak a köveken.

Öngyilkos kis cseppek hullnak,
betonsírba belefúlnak,
feslett kesztyű párja nélkül
sír a kopott fövenyen.

Nedves már a rügyek orra,
a költő vágyódik a borra,
s kedvvel szórja szóvirágát
a szomjas gyepszőnyegen.