Otthonos a villanypózna,
fészkében ül már a gólya.
Piszkosfehér kicsi feje,
a szárnytolla meg fekete.
Lába vékony, csőre piros,
nem mondhatni rá, hogy fitos!
-Hallottad-e, hogy kelepel?
Mint ki két deszkát összever.-
Mire megsárgul a határ,
ennivalót alig talál.
El kell repülnie messze,
hosszú, nehéz útra kelve.
Tavaszonként várunk haza,
Te vagy a hűség madara!
