A romantika
későn ért oda.
Mindhiába loholt,
jött, s ment a csoda.
Futott a küszöbig,
bekopogtatott,
maga után fél pár
lábnyomot hagyott.
Bement a szobába,
felfedezte Őt,
karjaiba vette,
ölelte a nőt.
Szép szavakat mondott,
olykor dadogott.
A szobaablakon
napfény ragyogott.
... Akkor jött a vihar,
s bevágta az ajtót,
az üvegszilánkok
karmolták a padlót.
Néhány üvegdarab
homlokára hullt.
Örült, hogy megúszta,
hisz majdnem megvakult.
