A dinnyemagok balladája
Péter Erika- Őri István:
A dinnyemagok balladája
Dinnyemagok vagyunk.
A Föld - görögdinnye!
Délkörök a csíkok,
s minden indán címke.
A dinnyének héját
hasztalan kopogom:
-Érett vagy éretlen? -
Ezen gondolkodom.
Meglékelem nyomban,
belekukucskálok,
s ím a dinnyebélben
sok kis embert látok!
Leások a mélybe,
a hús belsejébe,
ott sírnak a magok:
”Én is élet vagyok!”
És tódulnak hozzám,
mind beszélni akar,
hiszik, hogy gondtalan,
akit héj nem takar.
Fekete szemükben
kétség, remény, álom:
"Sűrű, piros létben
utam hol találom?"
"Mondd meg nekünk,
mit keressünk?
Hol van a fény,
merre menjünk?"
Szólok nekik öröm-szívvel:
"Menjetek fel! Csak mindig fel!
Sápad a szín, a cél közel,
ott szabadság és fény ölel."
És a rabok útra kelnek,
örömódát énekelnek.
Végre láthatják a Napot,
tűzsugara már fenn ragyog.
Ám szemüket Nap vakítja.
Nem mehetnek többé vissza,
a mély, védett dinnyeméhbe!
Holtan hullnak mind a fénybe.
( 2007-07-01)
|
|