Buggyos bugyogója
virított fején,
csörgősipka táncolt
kerek alfelén.

Nyáron hópihéket,
télen pillét kergetett,
forróságban fázott,
fagyban ingre vetkezett.

Szökdécselt a sárban,
hempergett a jégen.
Egy nap furcsa kéket
vett észre az égen.

Tudta lelke mélyén,
hogy ez a Kékmadár,
ott röpült felette,
örült, hogy látja már.

Ujjongott, boldogan
felszaladt a hegyre,
kék szárnyakat kötött,
s hóna alá tette.

Meghatottan szárnyalt,
a szíve kalapált,
a madárhoz röpült,
s az, fejére kakált.


(2007-09-07)