Sarkon fordult a nyár.
Eltűnt a kék madár
az őszi szürke ködben.
– A bolondok bölcsen
elkergették talán. –
Most az eső zongorázik
a bádogkukák fedelén,
az útmenti prosti kezén
megremeg a vízcsepp,
s szemérmesen földre hull.
Zsebében gyűrött pénz lapul,
cipője is bőrig ázik.
Az eső a kövön koppan,
s tovább zon-go-rá-zik.
