Letargia-blues
Ha a kezed válladon van,
keresztbe rakva,
összegömbölyödsz,
mint erőtlen labda,
az a letargia…
ha a szőnyeg szélén
ácsorogsz,
ha a kezem mélyén
vánszorogsz,
az a letargia!
Ha a lábad az álladhoz
magadba húzod,
vak tükörkép vagy,
pillantásod súlyos,
az a letargia…
ha az életvízért
vánszorogsz,
ha a kút keresztjén
ácsorogsz,
az a letargia…
Ha a kezed az államon
erődet adná,
vállam a karod
ölelését kapná,
szűnne a letargia…
|
|