Finálé (átirat)
Csikorog az éjszaka,
elcsüggeszt most telünk dala.
Rakoncátlan hangok szólnak.
– Ki tudja, mit hoz a holnap? –
Drága lett a virág, élet,
kitettük a fagyveszélynek.
Magtalan a föld méhe.
Varjú röpül föléje.
Éhező csőr kukán dobol.
-Nem zavar itt a protokoll!-
Pléhzongorán kong a koncert.
Billentyűje üres konzerv.
Ugyanúgy szól minden szólam
– Mindig jól van, ahogy jól van! –
Van még remény, van még álom,
e siralmas, vad világon…
(Nem nyugodtam, átírtam!)
|
|