Megint csak Karácsony,
s lesz-e békességünk,
a téli díszlethez fagyálló festékünk?
Most hópalást óvja
a meztelen fákat,
csipkevirágokkal
díszíti a tájat.
A termőföld álmát
nem zavarja senki.
–Bárcsak mi tudnánk
így telet átpihenni!–
Amint rövidülnek
a csonka nappalok,
csontunkig hatolnak
apró fagydarabok.
Bölcsőtől a sírig
mondatnyi itt a lét,
Vonyít a hóvihar, s pontot tesz rá a vég.
