Holtvágányon
Minek neked holt ölelés,
összezárt száj,
miért kevés
ki melletted áll,
ölel, emel,
attól boldog,
hogy létezel?
Nem könyörög, nem kér, vigyáz,
véd, mint egy gyermeket,
miért neked muszájszeretet?
Véget ér majd meglásd ez is,
megtenné fonnyadt rózsa is,
kéne barát, ha nem leszel,
vágány közt zúzott kő leszel.
Zakatolnak még vonatok,
a vonatok, a vonatok.
Szélzúgások, hófúvások,
holtvágányok között járok,
metró nélkül utazgatok,
jönnek-mennek az utasok,
s a vonatok, a vonatok…
(2008-01-20)
(Megjelent a Kaláka januári számában.)
|
|